Sons

Az Agórában rendezték meg a hétvégén a Science on Stage (Színpadon a természettudomány) fesztivált, melyen a Tervezni bárki tud! projektünkkel indultunk.

Az eseményen való részvételre még a tavasszal kellett pályázni, és akkor az előbírálaton nagyon jó értékelést kaptunk:
„A feldolgozott téma aktuális. A pályázó szem előtt tartja, hogy az egyetemi oktató/kutató hely
az általános és középiskolás korosztályt segítse, ebben a projektben a 3D nyomtatóval készült
modellek, tárgyi alkotások készítésével. A projekt innovatív, mert bemutatja, hogy az új, még az
iskolák számára nem elérhető eszközzel milyen perspektívák nyílnak meg a gyerekek előtt. A
téma bemutatása az oktatás módszertani megújításához vezető utat is bemutatja, azért az
érdeklődő pedagógusok számára követhető példa lehet. Értéknövelő az a szemlélet, hogy az
informatikus pályára orientáló tervezői, modellezői feladatra a munkaerőpiacnak is szüksége
lesz, ezért foglalkozik a pályázó a gyermek/fiatal korosztállyal. A pályázó a projektet részletesen
kidolgozta, formailag érthető, követhető formában adta elő.”

A standunk így nézett ki:

 Sajnos egy eldugott folyosón voltunk, ennek ellenére nagyon sok látogatónk volt. Pl. egy zsűritag, még a zsűrizés előtti napon:

Sokat nyomtattunk, sokat beszélgettünk, és tartottunk egy (szerintünk) nagyon jól sikerült műhelyfoglalkozást úgy, hogy senkit sem tudtunk igazából foglalkoztatni gépek hiányában. Csak vetítés, egy indított és végigfutott nyomtatás és egy rövid Tinkercad bemutató fért bele a 20 percbe.

Zajlik a műhelyfoglalkozásunk a Sárga laborban.

 És volt zsűrizés a standnál is, ahol bár érdeklődött a zsűri, valahogy mégis érezhető volt, hogy nem leszünk nyerők. Sajnos. Az egyik kritika az volt, hogy a 3D modellezés és nyomtatás nem illeszthető be a közoktatásba, ezt nem lehet órakeretek között csinálni. Persze ennyi erővel az össze robotikás projektre is mondhatnánk ugyanezt. Na, nem voltunk menők a döntéshozók szemében, ez tény. Sajnos vasárnapra kifejezetten érezhető volt egy feszültség a jó gimnáziumokból érkezett zsűritagok és közöttünk (IK+MK), hogy mi nem tudhatjuk, hogy mi mehet a középiskolában.
 De nézzük a jó oldalát! Több olyan tanárral találkoztunk, akik nem nyertek a nyomtató pályázaton. Volt, aki nem kesergett, de volt aki nagyon-nagyon vágyódott. Volt időnk beszélgetni, hogy nyomtató nélkül meddig tudnak eljutni, milyen ingyenes modellezők vannak, honnan lehet letölteni modelleket, hol érhetők el a tutoriálok stb, stb, stb. Volt, aki már este kipróbálta volna a Tinkercad-et, ha lett volna internet  a szállodában. De nemcsak informatikatanárok voltak lelkesek, hanem a +d-ben látott fantáziát kémiatanár és földrajztanár is.
És mit is nyomtattunk?
Még a Lányok napjára szántam, de csak most valósult meg a cukorszóró sablon.

Az első réteg utáni állapot.

 Itt is észrevehető az alulextrudáltság, a legalsó rétegben nem tapadnak össze a szálak. A végeredmény ennek ellenére jó lett, de az alsó réteg problémájára nem tudunk megoldást. A Z-Axis Offset már -0,4 mm-re van állítva ennél tovább már nem megy a csúszka. De végül elkészült a páros:

 Aztán lett egy kék-piros kígyó, amelynél a nyomtatás közepén cseréltünk színt:

 

 

(Még a nyelve hegyén is lett két pici piros folt.)
A Tinkercad tutoriálban modellezett kulcs:

Ezekkel az elemekkel előkészítettük a ....

Pitagorasz tétel bizonyítását:

Ugye mindenki látja, hogy a lánc fordítva van beillesztve?
Pedig annyira figyeltem, hogy jól tegyem rá. Végül levágtam, megfordítottam és pillanatragasztóval visszaragasztottam a bütyköt.
A kutyák, mókusok, kígyók, békák után lett pillangó és violinkulcs is.

 A fesztivál záróünnepségén ki kandikált ki az Egyetem ajándéktasakjából?
Természetesen EDE!