Nagyon egyedi Királynő (sakkfigura)

Azt hiszem, hogy ezzel a nyomtatással igen nagy örömet szereztem a tervezőjének. Sajnos nem volt időm a kozmetikázásra, pedig a képen is mutatják, hogy egy kicsit szőrősre sikeredett. Sok volt a vékony rész, ahol a filament visszahúzás alapértelmezett mértéke kevésnek bizonyult, de a jó hír az, hogy ezek a szálacskák előállíthatók, ha az ember elég türelmes.

Mivel a fekete szín nem mindenhol mutatja meg a formát, így egy képet mutatok magáról a modellről:

Válogatás a munkákból

Ebben a posztban egy-egy fotó erejéig mutatok ötletes hallgatói munkákat. Láthatóan fiús a tematika, ami nem is csoda, mivel alig voltak lányok a csoportban. 

Az első munka egy fénykard markolata. A dolog érdekessége, hogy mikor a fiam meglátta azonnal megismerte, szóval igen jól sikerült a másolat. A modell félbevágva nyomtatódott amiatt, hogy a támasztékot el lehessen kerülni. Ezzel persze a forgásfelület jelleget a vonalkázás nem követi, de cserébe nem kellett a vékony rovátkákból kipiszkálni a támasztékot.

A vágási felületben vannak üregek, melyek abból adódtak, hogy a forgatandó profil a forgástengely közelében meg volt csipkézve. A tulajdonosa valószínűleg össze fogja ragasztani a markolatot, szóval ezek a titkok nem lesznek láthatóak.

Egy másik munka egy kardos címer (sajnos elfejetettem, hogy minek a címere), a másik pedig egy öngyújtó másolata. 

És ismét kard! 

És, hogy legyen egy kicsit élénkebb szín is, mutatok egy épületet is. Ez az Empire State Building mini verziója, amely TinkerCAD-ben készült. 

Thor kalapácsa

 A félév végéhez közeledve, érkeznek a hallgatói munkák, melyek egy része nyomtatásra is kerül. Így volt ez Thor kalapácsával is. Elég korán elkészült, így az utolsó órára már tudtam is vinni. Ennek a modellnek nem a komplexitása volt a nagy előnye, hanem az, hogy egy ferde lapjára állítva támaszték nélkül lehetett nyomtatni. Ha a kalapácsot a fejére állítjuk, akkor le kellett volna vágni a nyél végét, vagy támasztékra épült volna az egész. Hogy a nyomtatás közben a stabilitást erősítsem, kapott egy 1 cm-es brimet körben. Mivel ez a kísérleti példány, így 0,35-ös rétegvastagsággal nyomtattam. Ez látszik is a felületen, nem lett túlságosan szép. 

u.i. Ezt megtartottam mutogatós példánynak, a hallgatónak kinyomtattam 0,2-es rétegvastagsággal. Ezt viszont elfelejtettem fotózni. 

Valencia formái (7)

Lassan véget ér a valenciai sétánk a City of Arts környékén. Végül két egyszerűen modellezhető részletet mutatok. Az első egy dekorációs elem, melyek hídkorlátokon, kerítésoszlopok tetején is láttunk.

A modellezésben annyi a trükk, hogy a "nyaki" résznél hengerekkel kell megvágni a téglatestet. Ezt most a TinkerCAD-es modell alapján próbálom megmutatni:

A jobb látvány érdekében a hengerek alapja ellipszis lett, amivel könnyen lehetett kísérletezni. Végül a formát OpenSCAD feladatként is tudták oldani a hallgatók. A gömböt rá kell ültetni a négyzet tetejére, pontosabban egy kicsit mélyebbre, hogy a hengerfelületekkel össze tudjon metsződni. 

A gömb éppen ott van alátámasztva, ahol támasztékot igényelne, szóval igen takaros lett a mini verzió:

A másik a hídkorlátok oszlopsora, melyet a workshop előtti napokban fedeztünk fel. Éppen kapóra jött ez a forma, mert akartunk valami egyszerűen építhető modellt az OpenSCAD-del való ismerkedéshez.

Végül is kúpok és hengerek egymásra illesztésében gondolkodtunk, és ehhez az alábbi metszetet és méreteket adtuk meg:

Érdekes volt, hogy volt olyan hallgató, akinek már volt CAD-es tapasztalata, így ő nem akart egymásra helyezni különféle elemeket. Ehelyett az x,y síkon ajzolt a méretek alapján egy poligont, melyet megforgatott. 😊

Mivel ezzel a hídelemmel nem készültünk előre, így ezt a workshop alatt nyomtattuk ki egy BQ Hephestos nyomtatón. Az áttetsző, natur PLA nem volt a legjobb választás a a fehér üveglaphoz, de ilyen apróságon nem akadunk fenn!

Igazából két példányban nyomtattuk a hídelemet. Az egyik verziónál a testet hosszában kettévágtuk, és a vágási felületet lefordítottuk. Ebben az esetben el tudtuk kerülni a támasztékot. A másik esetben állított helyzetben maradt az oszlop, csak mivel volt egy kis perem a tetején, ennek a megtámasztására kellett a support. Emiatt látszik úgy, mintha be lenne csomagolva.

Meg kell hogy mondjam, eddig még nem nyomtattam közvetlenül üveglapra. Éppen itt volt az ideje! Ehhez egy ragasztóspray-vel be kellett fújni az üveglapot. A nyomtatványok szépen letapadtak, de a levételhez néhány percre a fagyasztóba kellett tenni az üveglapot. És valóban, nagyon egyszerűen lepattantak róla a kész nyomtatványok. (Ennek ellenére nem kaptam kedvet ehhez a technikához, a MakerBot-on továbbra is marad a kék tapasz! 😉 )

És íme összeillesztve a két darab:

Teljes sakk-készlet (2. rész)

 A sakk-készlet folytatásaként lássuk először a királyi párt:

Mindegyikük hosszában kettévágva nyomtatódott, az illesztések és maguk a formák is inkább a világos képen látszanak.

A bástyákra kétféle megoldás is született. A bal oldaliak esetén a bástya csipkézett felső része alatt egy kúpos alátámasztás készült, így támaszték nélkül nyomtathatóvá vált. A jobb oldalon pedig az látszik, hogy a felső rész egy külön kupakként nyomtatódott. Itt persze a ragasztásra szükség lesz még.

Teljes sakk-készlet (1. rész)

Mint ahogy említettem, a mostani félév slágere a sakkfigura volt, melyet többféle verzióban modelleztek a hallgatóim. Lássunk egy menő készletből néhány darabot. A huszárok esetében a támasztékok elkerülése miatt kettévágott formában nyomtattuk, így össze kell ragasztani, de maga a felület szép maradt.

Ugyan így jártak a futók is:

Sakkfigura (2)

 Egy királyunk is van!

A támaszték elkerülése miatt, illetve, hogy a kereszt tartósabb kialakítású legyen, a modellt felezve nyomtattuk.

Sakkfigura (1)

Az idei félévben vitathatatlanul a sakkfigurák voltak a legnépszerűbbek. Íme  egy  nagyon szép formájú bástya, amely Solidworks-ben készült.

Támaszék nélkül nem működött volna a nyomtatása, így inkább a darabolás mellett döntött a készítője. A bástyafokok levágása után egy deridiánsíkkal vágtuk ketté.Így legalább a forgatáshoz használt görbe is láthatóvá vált:

Persze nem ebben a pozícióban nyomtatódtak. A síkfelületek voltak a nyomató tálcáján:

Unikornisok

 Egy nagyon kedves történet kötődik ehhez a modellhez, melyet nem osztok meg. De bízom benne, hogy az a kislány, aki ajándékba kapta az unikornisokat, nagyon boldog volt. A modell minden porcikája TinkerCAD-ben készült, még a középen lévő lánc is, melynek minden láncszeme meg tudott mozdulni.

És egy csajos rózsaszínből így nézett ki nyomtatás után:

Minta dobókocka meglepetéssel

Az idei szakkör 3. foglalkozására készült ez a mintamodell. Az alapötletet egy fából készült nagyméretű dobókocka adta, melyhez hasonlót már régóta akartam modellezni.

 A TinkerCAD egyszerű alakjai között van egy kész dobókocka alap,  melynek az oldallapjait csak ki kell fúrni.
Mi a trükk benne?
Az, hogy a kocka belsejében egy üreget készítünk egy kisebb kocka kivonásával, és így a fúrások teljesen át tudják lyukasztani az így létrejövő falat. Ezeken a lyukakon keresztül beláthatunk az üregbe, de ha már van üreg, akkor rejtsen valamit.
Nos, egy kis gyors matek a méretekről: ha a kockát 4*4*4 cm-esnek szeretném 3 mm-es falakkal, akkor a belső kocka oldalai 3,4 cm-esek lesznek. Az üreghez a belső kocka furat, a külső szilárd, és minden irányban középre kell illeszteni őket, vagyis így ugyanoda fognak  kerülni a középpontjaik.
A lyukasztáshoz a hengereket először 3*3-as mintába rendeztem, majd ezek másolataiból a feleslegeseket kitöröltem, hogy a szokásos mintázatot adják.

Minden minta csoportba foglalva várta a lyukasztást.
A lyukasztásokat érdemes mindig a felső lapon végezni, de itt most éppen egy oldallapon látható, amikor a hengercsapat megfelelően be van forgatva és a lapon középre rendezve:

 A nyomtatást támaszték nélkül kellene megoldani, de most a fedőlapon van egy lyuk, melynek a körvonala a levegőbe kerülne, vagyis szépen lefolyna az alsó lapra. Hogy ezt elkerüljük, a fedőlap közepe nincs teljesen áttörve, egy vékony rétegben meghagytam az anyagot. Ez azt jelenti, hogy a lyukasztó hengert 37.2 mm-re kell felemelni. Ezzel egy réteg áthidalás kerül a lyuk alá, így ezzel elkerülhető a támaszték.
És mi a meglepetés? Az üreg rejthet valamit, pl. egy gombot (mert azt találtam az asztalon).

Bármilyen apróság bezárható a kockába, ha a nyomtatás közben beleejtjük az üregbe.Itt most egy gomb került az üregben. Végül a kocka csörgő kockává vált, de dobókockának is használható, ha bírjuk a zajolást.
Szóval ilyen volt és ilyen lett: