Talapzat

Tegnap végül is elkészült a talapzat a ferdén metszett tóruszhoz. A modell igen egyszerű: Egy gömbsüvegből kivágtam egy darabkát az eredeti tórusznál egy nagyon picivel nagyobb méretűt. Íme az eredmény:

Ebbe az üregbe kerül majd a tórusz egyik fele, melyre fel lehet építeni a másik rétegzett felet. 

Tórusz darabokban (2.)

 A tegnapi lendület még egy tóruszdarabolást eredményezett. Szerettem volna ferdén is vágni a tóruszból néhány szeletet. Mivel a PrusaSlicer-ben csak vízszintes vágást lehet ejteni, így magát a testet kell elforgatni. Az x tengely körül 45 fokkal forgattam el a modellt, és öt vágást ejtettem. Az első felezés volt, de utána nem tudok arányokat mondani. 

Igazán furcsa, veseformájú szeletek lettek. A nyomtatás közel 4 óra lett volna, így 0.3-as rétegvastagsággal 3 órára tudtam faragni az időt. Ez lényeges volt, mivel két sorozatot szerettem volna nyomtatni narancs és barna színből.

Íme a kollekció:

Összerendezve is izgalmas. Arra még én sem számítottam, hogy a metszetek megjelenítése olyan érzetet kelt majd, mintha nem is párhuzamos síkokkal vágtam volna a modellt!

Rájöttem, hogy a gyurmaragasztó nem dekoratív 😉, így muszáj nyomtatnom egy talapzatot is.

Tórusz darabokban (1.)

Nem titok, hogy a Műszaki Karon Ábrázoló geometriát is tanítok. Most nagyon érzem, hogy nem elég az eddigi szemléltető anyagom, és ahhoz elég időnk sincs, hogy a formákkal órán kísérletezzünk. Így született a szeletelt tóruszok ötlete. A kúpok összerakható modelljei (ez és ez) adták az ötletet, melynek nagy előnye, hogy a csoportok csak a készletet kapják meg, és összerakják a teljes modellt. Persze ez nem órákig tartó folyamat, viszont mégiscsak kézbe veszik a darabokat, nézegetik, illesztik.

Az egyik legnehezebben érthető tény a tórusszal kapcsolatban az, hogy egy adott magasságban két paralelkör metszhető belőle. Ehhez csak vízszintesen vágtam szeleteket egy Solidworks-ben modellezett tóruszból a PrusaSlocer-rel.

A vágások a magasság felénél, 3/4-énél és 7/8-ánál voltak, így nem egyenlő vastagságúak a szeletek. A 4 alkatrészt egy nyomtatási menetben kb 3 óra alatt lehet nyomtatni olyan kis "marokméretű" (=8 cm teljes szélesség) tóruszban gondolkodva. Két jól elütő színből nyomtattam és bekevertem a rétegeket. Így látványos tigriscsíkos lett az eredmény. Az órán úgy is ömlesztve kapják majd meg a hallgatók egy másik darabolt tórusszal, ráérnek majd óra közben összepasszítani a rétegeket!

Shapes of Valencia - a nyomtatványok együtt

A workshop előtt, még itthon készült a következő csoportkép az előre elkészített valenciai formákról. Abban biztos voltam, hogy nem jönnek velünk haza, hanem kint maradtnak és vagy a helyi vagy a horvát kollégák eldöntik, hogy mi legyen a sorsuk. Akár még a hallgatóknak is ajándékozhatják.

Ekkor még nem voltak meg az épületmodellek, de a workshop helyszínén összeállt a modellek sora:

És végül az INNOSID logó tálkák használat közben, csoportonként szétválogatva az előregyártott monogramokkal: 

Valencia formái (7)

Lassan véget ér a valenciai sétánk a City of Arts környékén. Végül két egyszerűen modellezhető részletet mutatok. Az első egy dekorációs elem, melyek hídkorlátokon, kerítésoszlopok tetején is láttunk.

A modellezésben annyi a trükk, hogy a "nyaki" résznél hengerekkel kell megvágni a téglatestet. Ezt most a TinkerCAD-es modell alapján próbálom megmutatni:

A jobb látvány érdekében a hengerek alapja ellipszis lett, amivel könnyen lehetett kísérletezni. Végül a formát OpenSCAD feladatként is tudták oldani a hallgatók. A gömböt rá kell ültetni a négyzet tetejére, pontosabban egy kicsit mélyebbre, hogy a hengerfelületekkel össze tudjon metsződni. 

A gömb éppen ott van alátámasztva, ahol támasztékot igényelne, szóval igen takaros lett a mini verzió:

A másik a hídkorlátok oszlopsora, melyet a workshop előtti napokban fedeztünk fel. Éppen kapóra jött ez a forma, mert akartunk valami egyszerűen építhető modellt az OpenSCAD-del való ismerkedéshez.

Végül is kúpok és hengerek egymásra illesztésében gondolkodtunk, és ehhez az alábbi metszetet és méreteket adtuk meg:

Érdekes volt, hogy volt olyan hallgató, akinek már volt CAD-es tapasztalata, így ő nem akart egymásra helyezni különféle elemeket. Ehelyett az x,y síkon ajzolt a méretek alapján egy poligont, melyet megforgatott. 😊

Mivel ezzel a hídelemmel nem készültünk előre, így ezt a workshop alatt nyomtattuk ki egy BQ Hephestos nyomtatón. Az áttetsző, natur PLA nem volt a legjobb választás a a fehér üveglaphoz, de ilyen apróságon nem akadunk fenn!

Igazából két példányban nyomtattuk a hídelemet. Az egyik verziónál a testet hosszában kettévágtuk, és a vágási felületet lefordítottuk. Ebben az esetben el tudtuk kerülni a támasztékot. A másik esetben állított helyzetben maradt az oszlop, csak mivel volt egy kis perem a tetején, ennek a megtámasztására kellett a support. Emiatt látszik úgy, mintha be lenne csomagolva.

Meg kell hogy mondjam, eddig még nem nyomtattam közvetlenül üveglapra. Éppen itt volt az ideje! Ehhez egy ragasztóspray-vel be kellett fújni az üveglapot. A nyomtatványok szépen letapadtak, de a levételhez néhány percre a fagyasztóba kellett tenni az üveglapot. És valóban, nagyon egyszerűen lepattantak róla a kész nyomtatványok. (Ennek ellenére nem kaptam kedvet ehhez a technikához, a MakerBot-on továbbra is marad a kék tapasz! 😉 )

És íme összeillesztve a két darab:

Valencia formái (6) - Ocenographic épülete

Építészeti és geometriai szempontból Valencia az egyik legkedvesebb városom. Mire itt felnő egy gyermek, annyi szépséggel találkozik! És néha biztosan elgondolkodik arról, hogy hogyan illeszkednek az elemek, mitől olyan hullámos, vagy árnyékos egy-egy felület. Megvallom őszintén, hogy a városban rengeteg fotót készítettem a felületekről, árnyékokról, és azok szépen beköltöznek majd az ábrázoló geometria óráimba is.

https://www.whatsoninvalencia.com/oceanografic/

A mostani csoda az Ocenographic épülete, melyet nem modelleztem le (MÉG), mert megtaláltam a Thingiverse-n.  A szerző állítása szerint Solidworks-ben modellezte, de csak stl-t osztott meg. 

https://www.thingiverse.com/thing:241986

Nyomtatva vittük a workshopra, így is sikert aratott! A nyomtatás során nagyon izgalmas volt, mert szinte minden layere egy mandala volt. 

Lehet, hogy nem nyomtatom ki még egyszer, de a szeletelőből mutatok pár screenshot-ot:

Valencia formái (5)

Még mindig a City of Arts-ban járunk, és egy igen izgalmas dekorációs elemet szeretnék mutatni. Egy lépcsősoron csonkolt kúppalástok sorakoznak, melyeken ez ellipszis metszeteket is meg lehet figyelni. Az alábbi fotókon két külön irányból figyelve mutatom a kúpok sorozatát.

Ennek egyetlen elemét modelleztem Solidworks-ben. A workshop keretében sajnos nem volt időnk, hogy ezt a modellt is megalkossuk OpenSCAD-ben, de egy hallgató az instrukciók alapján egyedül megoldotta. Mivel azt nem tudtuk, hogy mi van a kúpok belsejében, ezt üregesen hagytuk, és lelátunk a lépcsőkig. A nyomtatott modellem így néz ki: