Tálka a múzeumból

Nem szeretnék túl sok személyes dolgot elárulni a modell készítőjéről, de azt hiszem, hogy ő az első olyan hallgatóm, aki járatos a modern muzeológia fontosabb irányelveiben. Mindannyian érezzük, hogy változóban vannak a múzeumokkal szemben támasztott elvárásaink, egyre nagyobb szerepet kap a digitalizáció, a 21. századi múzeumban interaktív kiállításra van szükség. Éppen ezzel kapcsolatosan posztoltam nemrég, hogy mennyire jó volt, hogy eredeti méretben meg tudtuk tapogatni, fogdosni a Megatherium Americanum koponyáját Valenciában, amely 3D nyomtatással készült, és utólagos felületkezelésen esett át. 

Természetesen, az eredeti tárgyak nem arra valók, hogy kézbe vegyük, esetleg feladatokat oldjunk meg egy-egy foglalkozás vagy egyéb rendezvény keretében. De hogyan is készülhet egy másolat? Ennek megvan a maga műtárgyvédelmi előírása. A világban több ezer digitalizált műtárgy van már, melyek alapja egy 3D szkenn volt, vagy más képalkotó eljárással készült a modell szoftverek alkalmazásával. Ebben a félévben a hallgatóm TinkerCAD-ben modellezett egy neolitikumi kézzel formázott edénykét, amely a számárra elérhető helytörténeti gyűjtemény legrégebbi tárgya. A modell alapjául szolgáló csőtalpas tálka magassága: 5,8 cm átmérője 5,9 cm. 

Mivel az eredeti tárgy kézzel készült, és a TinkerCAD nem arról híres, hogy a szabad formájú felületeket könnyedén lehetne vele formázni, mégis az eredmény szinte tökételesnek mondható. Még látom is a lehetőséget ebben, hogy akár gyerekekkel workshop formájában hasonló modellek készüljenek. (Nemsoká itt a nyár, így akár nyári tematikus tábor keretében.) 

A külső felületet mindenképpen szépre kellene nyomtatni, így a hallgató ajánlása a fejre állított pozíció volt, és ekkor a belsejében, illetve a fülek alatt támasztékra van szükség.

És akkor lássuk a nyomtatás eredményét!

És a támaszték eltávolítása után: